Akkor most hogyan tovább?

Fogalmam sincs. Fázok és éhes vagyok, nem tudom mit mondhatnék. Túl gyorsan történt minden. Arra sem emlékszek, hogyan kerültünk a Sötét Erdőbe.

De akkor ennyi volt? Nem teszünk semmit?
Mit tehetnénk? A buruguk királya meghalt, megölte a bogárherceg legjobb harcosa, a Bestia. Életre kelteni egyedül Buborékföld bűvölője tudná, de hozzá csak az öregek tanácsával lehet belépni. Ha őket sikerülne erre rávenni, mindenki megmenekülne, de mi csak két bogár vagyunk, ők pedig mind ellenünk.

Akkor te feladod? Gyáva vagy. Én küzdeni szeretnék. Nem bírom ezt a tétlenséget. Felemészt. Emlékszel mikor utoljára itt voltunk? Akkor is hasonlót éreztem. Átjárt ez a mély üresség és csak lebegtem. Nem akarom újra ezt érezni, azóta is emészt.

És most tőlem mit vársz? Adjak fel mindent, hogy megmentsünk egy királyt, aki lehet kivégeztet majd minket? Látszik rajtunk, hogy bogárföldiek vagyunk, kivülállók egy más világból. Nem fognak hinni nekünk. Miért is hinnének? Hogy akarod nekik elmagyarázni, hogy mi nem olyanok vagyunk? Mi nem öljük meg az ártatlanokat és mi érezzük, amit a többi bogárból kiírtottak, képesek vagyunk látni a jót, a valót.

Nem tudom, de minden jobb, mint oda visszamenni. Te menj, ha akarsz, te még ártatlan vagy. Azok után amit én tettem, többé nem mehetek a közelükbe sem. Te is láttad, a többiek is látták, mindenki látta, hogy én tettem. Én öltem meg a hercegünk legjobb harcosát.

Nem vagyok ártatlan, egyesültünk, amit te teszel az bennem is emlékké alakul, érzem a kezemben a kardod mozdulatát, ahogy levágod a harcos fejét és a lábad remegésével megrázkódtatott homokzuhatag minden porszemének bizonytalan morajlását. Ha különválunk egyikünk sem éli túl, mindketten meghalunk még az éjjel. A herceg legjobb harcosával nem tehettél mást. Mindenki ezt tette volna, ha látnák, amit mi, de egyedül te voltál képes megtenni, én nem voltam elég erős. Meg kéne húzni magunkat itt az erdőben. A védőköpenyed segítségével nem vesz észre minket egyetlen bogár sem, és az erdő sötét árnyai sem tudják megtörni a gondolatainkat.

És akkor éljünk csöndben és bujkálva, folyamatos rettegésben? Én jót akarok tenni, ha ehhez meg kell halnom, meghalok, amúgy sem élet az az állapot, ami a birodalomban uralkodik. Te nem vágysz arra, hogy tisztává mossuk a bogarak becsületét? Hogy a buruguk királyának megmentésével megszámlálhatatlan léleknek adjuk vissza az életet?

Mi értelme felkelteni egy királyt és a népét, ha a rajta is elhatalmasodhatnak a negatív gondolatok és ő is azzá válhat uradalmának minden lelkével, mint amivé a mi otthonunk minden lakosa változott a boszorkány és a herceg egyessége miatt.

A burugokat nem hatja meg a fekete varázslat. Erős bűbáj védi királyuk elméjét, így az övékbe sem tudnak beférkőzni a mágia asszonyai.

Akkor hát álmondjuk egy utolsót tiszta gondolatokkal, mielőtt a harcunk felemészti teljes valónk és a hajnalban kelő Nappal induljunk mi is a buborékok földjére.